Egész életünk folyamán tanulnunk és fejlődnünk kell. Sajnos még mindig sok olyan emberrel találkozom nap, mint nap, akik ezt tagadják. A fejlődés szükségességének van pszichológiai és spirituális alapja is, de azt hiszem, a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, boldogok legyünk.

Sérelmek és fájdalmak

Azt gondolom és tapasztalom, hogy nincs olyan ember, akit eddigi élete során nem ért valami sérelem, fájdalom, megaláztatás, vagy csak egyszerűen ne lett volna dühös, kiábrándult, elkeseredett. Ezek a negatív megélések, érzelmek lenyomatot hagynak a lelkünkben. Személyiség illetve tudatosság függvénye, hogy mennyire tisztul ki idővel egy ilyen megélés, de biztos, hogy valamely része feldolgozatlanul lesüllyed a tudatalattiba. Ezek a lesüllyedt negatív megélések később fájdalompontokat képeznek, ún. nyomógombokat, amelyek hasonló helyzet esetén működésbe lépnek. És akkor már nem csak az adott szituáció bánt minket, hanem az is, ami korábban lesüllyedt, de most újra feljött. A hasonló megélések végül rendszerben összekapcsolódnak, és téves hitrendszereket, eszmerendszereket és akár még téveszméket is kialakíthatnak bennünk.

Ezek a nyomógombok mikor működésbe lépnek, kilöknek a jelen megéléséből, a múltba taszítanak, és azon a ponton a tudatosságunkat már el is veszítettük. Amúgy is elég nehéz folyamatosan a jelenben lenni, pedig ez szükséges a tudatos és boldog élethez.

Miért fontos az önismeret?

Azért kell az önismeret és a személyiségfejlődés, hogy ezeket a korábbi sérüléseket, a tudatalattiba lesüllyedt fájdalmakat feldolgozzuk, helyére tegyük, megértsük. Minél több fájdalmat, múltbéli sérelmet feldolgozunk, annál kevésbé tud minket megérinteni a külvilág, annál nyugodtabban és tudatosabban tudjuk szemlélni a világot. Ez vezet a boldogsághoz, ahol már meg tudjuk érteni, hogy a korábban rossznak ítélt szituáció miért lépett az életünkbe, és ezáltal gyorsan tovább is tud haladni. Ez nem azt jelenti, hogy nem jön létre olyan esemény, ami esetleg kellemetlen, de kellő tudatossággal ez már nem érint meg minket, és végülis nem is lesz jó vagy rossz helyzet.

Pofonok az élettől

Ha spirituálisan nézzük a dolgokat, akkor ez úgy működik, hogy a Sors, az Égiek elénk tesznek egy számunkra negatívnak tűnő helyzetet, hogy ismerjük fel ennek tanulságát, és ennek megfelelően érezzünk, gondolkodjunk, cselekedjünk. Persze azt is megtehetjük, hogy semmit sem teszünk. Akkor az Égiek ezt a helyzetet egyre erőteljesebben, felnagyítottan rakják elénk, úgymond egyre nagyobb pofonokat kapunk az élettől. Na, de miért nem cselekszünk az első pofon után?

Munkám során számtalanszor látom, hogy valaki benne marad egy rosszul működő párkapcsolatban, egy rossz, nem neki megfelelő munkahelyen, pedig már annyi pofont kapott, mégsem lép. Én a vállalkozásom elindítása előtt a munkahelyemen egy héten belül két nagy „pofont” kaptam. A másodiknál azt mondtam, „na, éppen ideje innen kilépni, és elindítani a saját vállalkozásomat!” Persze most nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne legyen kitartásunk, hogy mindent az első nehézség után adjunk fel. Rengeteg nehézséggel találkoztam ezen a munkahelyen, mielőtt eljöttem onnan, több mint 1 évig dolgoztam ott. Ez a két „pofon” viszont olyan bántó és megalázó volt, hogy muszáj volt felismerni. Ilyen helyzetekben kell egyébként tanácsadóhoz, jóshoz fordulni, mert külső szemmel sokkal jobban rá lehet nézni az adott helyzetre.

Külső segítséggel könnyebb

Az a lényeg, hogy az, aki már dolgozott a saját sérelmei feldolgozásán, azt kevésbé érinti meg egy nehéz helyzet, kevésbé borul ki. Sajnos az elején nem lehet segítség nélkül dolgozni ezeken az elakadásokon, mindenképp kell a külső támogatás, mivel a saját problémáinkra „vakfoltunk” van. A "vakfolt" azt jelenti, hogy akkor sem veszünk észre egy problémát, elakadást vagy összefüggést, ha a "szemünket veri is ki". Mert annyira el akarjuk nyomni a trauma okozta fájdalmat, hogy az agy inkább törli az egészet a tudatos gondolkodásból. Persze a tudatalattiban benne marad! Pl. képes az agyuk elfelejtetni velünk egy gyerekkori szexuális zaklatást, súlyos bántalmazást, mert olyan nagy fájdalmat okozna, ha folyamatosan tudatos lenne, hogy inkább készít erre a megélésre egy "vakfoltot". Csak a tudatalattiban tárolt trauma viszont hatással van akkor is ránk, és kialakul egy szexuális jellegű betegség, vagy más típusú, attól függően, hogy milyen trauma hatott az illetőre. Később, egy bizonyos szintű tudatosság elérése mellett nem kell a folyamatos külső segítség, de akkor is kell a külső szakember időszakos kontrollja, azért is, mert ő nincs érzelmileg bevonódva a helyzetbe.

Hogy meddig kell dolgozni magunkon? Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de életünk végéig, vagy amíg meg nem világosodunk. Igazából csak kamaszkortól a klimaxig segít ebben a folyamatban a kundalini energia, amely időnként a tudatalattiból feltolja az ott rekedt energiákat. Utána már nem igazán hatásos az önmunka, és azzal kell élnünk, ami a tudatalattiban maradt. Szóval egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi elakadt energia, fájdalom maradt ott!

Hívj vagy írj bizalommal: +36 30 314 0661, info@noraalelkeksegitoje.hu

WEB: https://noraalelkeksegitoje.hu/