Az önismeretről szóló írásomban már emlegettem a tudatalattit. Lehet, hogy ez egy közismert pszichológiai fogalom, magam is sokat hallottam róla számos pszichológiai tanulmányom során. Mégis attól tartok, hogy még mindig sokan nem ismerik kellően a működését. Nem vagyok pszichológus, ezért lehet, hogy nem leszek eléggé tudományos, de igyekszem.

Az emberi psziché részei

Az emberi pszichének három része van. A tudatalatti, a tudatos rész és a tudat feletti.

A tudatalattihoz tartoznak az ösztönök, az állatvilágból hozott automatikus működések. Bár én magam nem igazán hiszek a Darwinizmusban, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki, én itt inkább azt értem alatta, hogy amikor sokkal természetközelibb életet éltünk, a tanulásunk folyamán elsajátítottunk nagyon sok alap reakciót. Ezek sok automatikusan működő viselkedést irányítanak, pl.: a táplálkozást, a menekülést, a szexualitást.

A tudatos szint az, amelyen a mindennapi életünket éljük, az átgondolt cselekedetek szintje ez. Tudjuk, hogy milyen műveleti sorrendet kell elvégeznünk egymás után a kívánt cél elérése érdekében. Átgondoljuk cselekedeteinket, kommunikálunk másokkal, és érezzük érzéseinket.

A tudatfeletti részünk az Isteni énünk, az Égi kommunikációra alkalmas részünk. Sajnos sok hitrendszer igyekszik velünk elhitetni, hogy csak közvetítőkön keresztül tudunk a Teremtővel kapcsolatba lépni, de ez nem igaz! Nyilván a képességeink, a hitrendszerünk függvénye, hogy ez milyen mértékben sikerül, de erre mindenki képes valamennyire. Hiszen már mindenkinek volt egy adott helyzettel kapcsolatban megérzése, mintha megsúgták volna neki, hogy mit tegyen. Az más kérdés, hogy hallgatott-e arra a sugallatra vagy nem.

A tudatalatti, mint pöcegödör

Akkor most nézzük a tudatalattit. Mikor erről mesélek a klienseimnek, akkor egy nem annyira szép, de érthető és logikus hasonlatot használok, bár lehet, ezt inkább csak a vidékiek értik. A tudatalattit úgy képzeljük el, mint egy pöcegödör. Abba minden csúnya, piszkos salakanyagot – fájdalmat, megaláztatást, haragot, csalódást, sérelmet – beledobálunk, és ha lehet, még jól le is nyomkodjuk, hogy ott maradjon. Aztán ha újra előjön az a konfliktus, fájdalom, akkor már nem csak az adott helyzet fájdalmát éljük meg, hanem hozzá kapcsolódik a pöcegödör érintett szutyka, és szépen felbugyog. Ugye látjátok és érzitek, milyen büdös? Ha abban a témában már nagyon sok salakanyagot dobáltunk a tudatalattiba, akkor az egy viszonylag kis dologra is úgy ömlik a nyakunkba, hogy az már felborítja az életünket. Ezt sajnos nem lehet megúszni, de lehet rajta dolgozni.

Az önmunka

Mit tehetünk, hogy alkalmanként ne boruljon a tudatalattink, pöcegödrünk teljes tartalma a nyakunkba? Azt lehet tenni, hogy különböző terápiákkal szépen lassan, tudatosan elkezdjük ezeket a szutykokat kiszedegetni. Ha a pöcegödrös képhez visszanyúlok, akkor el kell mesélnem, hogy régen a pöcegödrök egy idő után megteltek, és egy hosszú rúdra erősített „merőkanállal”, vagy vödörrel elkezdték kimeregetni, és pl. trágyázásra felhasználni. A régi falusi világban mindennek megvolt az értelme és szerepe. Persze a meregetés közben lehet, hogy piszkos lett az illető keze vagy ruhája, de erre fel volt készülve, és legfeljebb kidobta a ruhát utána, és nem az ünneplőjében kezdett neki. A kezét meg megmosta.

Szóval a tudatalattiból ki kell szedni az elakadt energiákat, fájdalmakat, negatív megéléseket. Ehhez nagyon sokféle terápia jó lehet, az a lényeg, hogy folyamatosan csináljuk, és ne adjuk fel! Évek telhetnek el, mire látható eredménye lesz, de megéri! Persze attól is függ, kit mennyi sérelem ért. A több sérelmet természetesen nehezebb kiszedni, és akár eszmerendszerekké állhatnak össze, és ezek már furfangos dolgok ám! Úgy tűnnek az illető számára, hogy őneki semmi baja, de a többi ember, na, ők aztán nagyon szemetek ám!

Hogyan dolgozz magadon?

Több javaslatom van az önmunkával, személyiségfejlesztéssel, önismerettel kapcsolatban:

• Mindig legyen mellettünk egy szakember, lehetőleg hosszabb távon ugyanaz, aki figyel a folyamatainkra.
• Érdemes különböző terápiákat kipróbálni, ezekről másik cikkben írok részletesen. Viszont legyen egy terapeuta, aki az egész folyamatot végigkíséri, ha kell támogat, ha kell ostoroz.
• Csak rétegenként lehet haladni a szutykok kitisztításával, ezért ugyanaz a téma feljöhet egy mélyebb rétegben is, ettől nem kell kétségbe esni.
• Az időnek fontos szerepe van. A terápiák és a rétegek feltárása között kell időt hagyni a megemésztésre, az érzelmek stabilizálására, különben az illető érzelmileg felborul.
• Ez egy egész életen át tartó munka! Amit évek hosszú sora alatt beledobáltunk a pöcegödrünkbe, azt nem lehet egy-két nap alatt kiszedni. Muszáj türelmesnek és tudatosnak lenni ebben a munkában.

Pozitív változások

Miután mindenkit jól megrémisztettem, azért ejtek pár szót arról, hogy milyen pozitív változásokat hoz az önmunka. Nyilván az eredmények megint csak a sérülések számától, gyakoriságától, mélységétől, intenzitásától függenek, meg persze a tudatosságunktól és elszántságunktól. Azt nyerhetjük például az önmunkával, hogy őszintébbé válnak a kapcsolataink, párkapcsolatunk. Végre felismerjük, hogy milyen munkát csinálnánk szívesen és hol, milyen körülmények között, és ez végre arra az útra terel minket, amit születésünk előtt megterveztünk. Elsőre nem tűnik pozitívnak, pedig az, ha kilépünk egy olyan kapcsolatból vagy párkapcsolatból, ami nem építi, hanem rombolja a lelkünket, és évek óta teherként hurcoljuk magunkkal. És végül egyszerűen csak boldogok leszünk, mert megengedjük magunknak, hogy boldogok legyünk, mert ez jár nekünk! Szóval bármilyen gyötrelmes is az út, érdemes elkezdeni a sérüléseink, elakadásaink feldolgozását.

Akkor már nincs más hátra, mint előre! Kezdjétek az önmunkát!

Hívj vagy írj bizalommal: +36 30 314 0661, info@noraalelkeksegitoje.hu

WEB: https://noraalelkeksegitoje.hu/